A szatmári egyházmegye nagy ünnepére került sor 2011. július 3-án, amikor Szentatyánk XVI. Benedek pápa megbízásából Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa ünnepélyesen kihirdeti a szatmárnémeti székesegyházban Isten Szolgája Scheffler János vértanú püspök boldoggá avatását.
Élete
A Szatmár megyei Kálmándon, 1887. október 29-én látja meg a napvilágot Scheffler János sváb, zsellér szülők második gyermekeként. Kimagasló tehetsége már az elemi iskolában megnyilvánult s plébánosa támogatásával 1898-ban megkezdhette tanulmányait a Szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnáziumban. A tízgyermekes család elsőszülöttje, Mária példájára – aki a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájába lépett – életre szóló döntést hoz: felvételizik a papnevelő intézetbe.
Egyházi elöljárói Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karára küldik. A teológiai képzés befejeztével Dr. Boromissza Tibor püspök szenteli pappá, 1910. július 6-án.
Ezt követően ösztöndíjasként Rómában egyházjogból, pár évre rá a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen teológiából doktorál. A képzett lelkipásztor visszatér szülőföldjére, ahol előbb a szatmárnémeti Római Katolikus Főgimnázium diákjainak nevelésével foglalkozik, majd – a szatmári és nagyváradi egyházmegyék összevonását követően – Fidler püspök Nagyváradra küldi, ahol a kispapok képzésében játszik kiemelkedő szerepet. Aktívan részt vesz az egyházmegyei zsinat előkészítő munkálataiban is.
1939-ben, Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök lemondása után a Szentszék a kettős egyházmegye apostoli kormányzójává Márton Áron gyulafehérvári püspököt nevezte ki, majd – amikor a két egyházmegyét különválasztotta – új püspököt adott a Partiumnak: XII.Pius pápa 1942. március 26-án szatmári püspökké, március 28-án pedig nagyváradi apostoli kormányzóvá nevezte ki Scheffler Jánost.
A püspökszentelést Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás, Dr. Glattfelder Gyula csanádi és Dr. Madarász István kassai püspök végezte 1942. május 17-én a szatmári székesegyházban.
1945 végén, a háború után kegyetlen évek következtek az Egyház számára. A román kormány 1948. július 19-én felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot, az új állami kultusztörvény pedig megszüntette a szatmár-nagyváradi egyházmegyét. A püspök memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, amelyben kifogásolta a kommunista hatalom egyházat sújtó intézkedéseit. Tiltakozásának és ellenállásának következménye az lett, hogy a kormány nyugdíjasnak nyilvánította, és eltiltotta a püspöki funkció gyakorlásától. Szenvedéseit fokozta, hogy 1949-ben letartóztatták titkárát és tanácsosát, a titokban püspökké szentelt Dr. Bogdánffy Szilárdot, fél év múlva pedig általános helynökét Pakocs Károlyt is.
1950. május 23-án a Hunyad megyei Körösbányára, a ferences kolostorba kényszerlakhelyre vitték. Mivel nem vállalta a kommunista vezetők által számára kigondolt szerepet, és szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró törekvésekkel, 1952-ben letartóztatták. Előbb a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva, majd innen Jilava földalatti börtönébe szállították, ahol rövid időn belül, december 6-án meghalt.
Mind a papok, mind a hívek az egyház vértanújának tekintették, aki Krisztus ügyéért szenvedett és halt meg a börtönben, embertelen körülmények között. 1965 őszén földi maradványait a jilavai rabtemetőből exhumálták és a szatmári székesegyház kriptájába helyezték el.
Áldozatos élete legyen számunkra példa a hit buzgó gyakorlásában és a szeretet önzetlen megélésében.
Egyházi elöljárói Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karára küldik. A teológiai képzés befejeztével Dr. Boromissza Tibor püspök szenteli pappá, 1910. július 6-án.
Ezt követően ösztöndíjasként Rómában egyházjogból, pár évre rá a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen teológiából doktorál. A képzett lelkipásztor visszatér szülőföldjére, ahol előbb a szatmárnémeti Római Katolikus Főgimnázium diákjainak nevelésével foglalkozik, majd – a szatmári és nagyváradi egyházmegyék összevonását követően – Fidler püspök Nagyváradra küldi, ahol a kispapok képzésében játszik kiemelkedő szerepet. Aktívan részt vesz az egyházmegyei zsinat előkészítő munkálataiban is.
1939-ben, Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök lemondása után a Szentszék a kettős egyházmegye apostoli kormányzójává Márton Áron gyulafehérvári püspököt nevezte ki, majd – amikor a két egyházmegyét különválasztotta – új püspököt adott a Partiumnak: XII.Pius pápa 1942. március 26-án szatmári püspökké, március 28-án pedig nagyváradi apostoli kormányzóvá nevezte ki Scheffler Jánost.
A püspökszentelést Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás, Dr. Glattfelder Gyula csanádi és Dr. Madarász István kassai püspök végezte 1942. május 17-én a szatmári székesegyházban.
1945 végén, a háború után kegyetlen évek következtek az Egyház számára. A román kormány 1948. július 19-én felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot, az új állami kultusztörvény pedig megszüntette a szatmár-nagyváradi egyházmegyét. A püspök memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, amelyben kifogásolta a kommunista hatalom egyházat sújtó intézkedéseit. Tiltakozásának és ellenállásának következménye az lett, hogy a kormány nyugdíjasnak nyilvánította, és eltiltotta a püspöki funkció gyakorlásától. Szenvedéseit fokozta, hogy 1949-ben letartóztatták titkárát és tanácsosát, a titokban püspökké szentelt Dr. Bogdánffy Szilárdot, fél év múlva pedig általános helynökét Pakocs Károlyt is.
1950. május 23-án a Hunyad megyei Körösbányára, a ferences kolostorba kényszerlakhelyre vitték. Mivel nem vállalta a kommunista vezetők által számára kigondolt szerepet, és szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró törekvésekkel, 1952-ben letartóztatták. Előbb a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva, majd innen Jilava földalatti börtönébe szállították, ahol rövid időn belül, december 6-án meghalt.
Mind a papok, mind a hívek az egyház vértanújának tekintették, aki Krisztus ügyéért szenvedett és halt meg a börtönben, embertelen körülmények között. 1965 őszén földi maradványait a jilavai rabtemetőből exhumálták és a szatmári székesegyház kriptájába helyezték el.
Áldozatos élete legyen számunkra példa a hit buzgó gyakorlásában és a szeretet önzetlen megélésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése