A hétvégén a Bakonyban, Fenyőfőn voltunk lelkigyakorlaton az osztállyal, amit Vincze József péri-töltéstavai-táplánypusztai-pázmándi plébános tartott.
Reggel legurultunk a vasútállomáshoz, majd elvonatoztunk Vinyéig. Innét áttekertünk Fenyőfőre, ami a Bakony egy eldugott, csendes faluja.
Délelőtt volt egy rövidebb, bemutatkozós rész, majd ebéd után elindultunk a közeli erdőbe. Séta közben megálltunk egy-egy helyen, ahol az elmélkedést követően kis csoportokban megbeszéltük a hallottakat.
Témák:
Adás-osztozás
1. Mikor dől el, hogy kiből lesz kapzsi vagy jólelkű adakozó?
2. Miért és hogyan mérgezi meg a pénz az életünket?
3. Tudtam-e már szívből adni? Észrevettem-e embertársam szükségét úgy, hogy segítettem?
Békességteremtés, szelídség
1. Hogyan tudom lelkem békéjét a leggyorsabban helyreállítani?
2. A szelídség legyőzheti-e az erőszakot?
3. A világproblémák megoldhatók-e jézusi módszerekkel?
Szolgálat
1. Mennyire vállalkozom arra, hogy önzetlenül segítsem azt a közösséget, amelyben élek?
2. Mit kell tenni, ha észreveszem, hogy szolgálat címén kihasználnak?
3. Lehet nagy a névtelen kisember?
Este vacsorára értünk haza. Miután mindenki jóllakott, átmentünk a templomba, ahol a plébános fényképeket vetített az osztálynak. Sok-sok képet láthattunk a barátság, a család, a közös munka stb. témaköréből, de a legmegindítóbb a táplánypusztai szociális otthon értelmi fogyatékosainak életútja volt. Minden képnél hallhattuk az adott ember mai s régi életének körülményeit, szokásait. Sokat tanulhattunk emberszeretetből, odaadásból, mások elfogadásából (mindenki némán figyelt...).
A vetítés után közös imával zártuk a napot. Perjés Marci és Levente (önként) saját szavaival mondott imája igazi hálaadás volt.
Volt olyan diákunk, aki a nap végén odament a tisztelendőhöz megköszönni a napot, mondván, nagyon sokat jelentett neki ez az együtt töltött idő.
Vasárnap reggel mindenki kapott egy órát arra, hogy elvonuljon, csendben legyen, figyelje a természetet és önmagát, imádkozzon, elcsendesedjen, és végül alkosson egy ún. "remetenapi imát". A várakozásokat felülmúlóan sikerült ez az egy óra. Senki nem unatkozott, nem beszélgetett, nem a telefonját nyomogatta...
Mindenki írását eltettük (miután begépelték), hogy olvashassa bárki. Szép gondolatok!
Az egy órás csend igencsak termékeny volt, hisz akadt olyan diák, aki azzal jött, máskor is kellene ilyen idő. Nem is gondolta, hogy ilyen feltöltődést hozhat csak az, ha nem csinál "semmit" és "csak" elcsendesedik. "Ez nagyon bejött, tanár úr!"
Délelőtt 11-kor a falubeliekkel közösen mentünk szentmisére. Fenyőfőn volt lelkigyakorlaton a 11.a is, így megtelt velünk a templom. A prédikáció is a lelkigyakorlatunkra reflektált: "Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett!"
Dani és Szabolcs ministrált a szentmisén.
Azért volt idő a kikapcsolódásra is...
Ebéd után elindultunk haza. Biciklivel áttekertünk egy homoktengeren Pápateszérre. Útközben Gicen fagyiztunk, Sokorópátkán teáztunk. Volt 5 defektünk, egy láncszakadásunk, és megtettünk kb. 37 km-t. Vacsorára épp haza is értünk. Aki még bírta, mozizhatott is este.
Incze Dániel remetenapi imája:
A békességet megtartani nem egy könnyű dolog. Ha az ember egy kicsit kikapcsolódik és egyedül a természetben elmélkedik, csukott szemmel is érezheti a természet illatát, hallgathatja a madarakat, a rovarokat és tapasztalhatja a nyugalmat, a békességet. Tapasztalhatja Isten szeretetét, hogy úgy teremtett minket és a természetet, hogy békességben és szeretetben éljünk egymás mellett, ne vitatkozzunk és ne bántsuk egymást.
Hogyan győzheti le a szelídség a rosszat? Isten akarata, hogy legyünk szelídek, jók, igazak, és ha tejesítjük parancsát, meglátjuk irgalmát is. Köszönöm Istenem ezt a rekollekciót és hogy elmélkedhettem egy jót.
Tóth Kornél remetenapi imája:
Nekem az idei rekollekció hasznosabb volt, mint a tavalyi. Az atya sokféle történetet és tapasztalatot mesélt el, így jobban megragadt bennem, amit mesélt. A hétvégén a kapzsiságról, békességről, az adakozásról és a segítségadásról volt szó, amit az erdőben beszéltünk meg. Szerintem nagyon érdekes, de nem túl jó tulajdonsága az emberiségnek, hogy minél több valakinek a pénze, annál nagyobbak az igényei és a vágyai. „Mindenki azt adja embertársának, ami magának a legkedvesebb.” Adni akkor adunk a másiknak igazán, ha nem a felesleget adjuk, hanem olyan dolgot, amire nekünk is szükségünk van, de a másiknak még jobban. (Pl.: Szegény embereknek a pénz adása.) Az egyik legrosszabb tulajdonság az, hogy a kapzsi emberek kifacsarják más emberekből a pénzt, nem nézve a másik ember életét, élethelyzetét.
Bognár Balázs remetenapi imája:
Adni az igazán rászoruló embernek
Hogyan válasszuk ki ezt az embert (embereket)?
Sok olyan kéregető van, aki jó cél érdekében gyűjt, és a neki adott pénz,adomány nem mindig jut el az igazán rászorulóknak. Én úgy gondolom,hogy ennek az adásnak a legjobb módja az, ha ismerjük azt a személyt (személyeket), akin segíteni szeretnénk, és neki személyesen átadjuk adományunkat.
Mit tegyünk, ha kihasználták jóindulatunkat?
Sok történetet mesélt a plébános úr arról, mikor őt is „átverték”, kihasználták jóindulatát. Bennünk is negatív kép alakult ki a kéregetőkről, és a legtöbb ilyen emberben azt látjuk, hogy ő is át akar verni minket, így gyakran nem vesszük észre az igazán rászoruló embert .
Nem szabad feladni az igazán rászorulók keresését, mindig nyitott szemmel kel járni, és nem szabad letörni, ha valaki nem jó célra kért tőlünk, és mi - észre sem rossz szándékát - adtunk neki valamit, ami a számunkra is fontos.
Fenyőfő, 2011.09.11
Tamás Ambrus remetenapi imája:
Rekollekció
1. Pénz, kapzsiság, gazdagság, igazi gazdagság
a biblia véleménye/ válasza.
Lk 6.35 :”Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva, így nagy lesz a ti jutalmatok”
Lk 12.13-21: Példázat a gazdag hamis biztonságáról
-Jézus óva int minket a kapzsiságtól, nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete
Gazdag ember- bő terméssel „ megnyugszik” =>eszik, iszik,élvezi az életet
Isten válasza: „ Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?
gyűjtött kincs -><- Istenben levő gazdagság
Lk 12.33-34: „ Adjátok el, amitek van és adjátok oda adomány gyanánt, készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja. Mert ahol a kincsetek ott lesz a szívetek.”
-a gazdag ember bűne, hogy nagyon sok dolgot nem tesz meg
-szerintem, ha nem is ennyire radikálisan, de lehetne sokkal többet adakozni, és sokkal kevesebbet költeni magunkra
-az igazi kincseink és az igazi boldogságunk úgysem a földi mulandó gazdagságból származik
2. Szelídség-erőszak
„szeressétek ellenségeiteket”
- az erőszakot lehet, hogy itt a Földön sokszor nem győzi le a szelídség, de a szelídség legalább legyőzheti
„erőszak erőszakot szül”
erőszak+szelídség=béke erőszak+erőszak=2erőszak
Varga-Nagy Álmos remetenapi imája:
Rekollekció
Köszönöm Uram, hogy eljöttünk erre a hétvégére, és egy tiszteletreméltó plébános úrral tölthettünk el a tegnapi napot. Jó volt kimozdulni a szokványos hétköznapokból, és jobban törődni Istennel és egymással. Kérem Uram, hogy mindenki tudjon szívből adni, akkor is, ha fáj neki. Ne a pénz irányítson bennünket, egyengessük mi saját életünket a jó felé.
Dézsi Ádám remetenapi imája:
Erre a csöndre legalább olyan szükségem van, mint stúdiumon, azzal a különbséggel, hogy itt stressz és gondolatmentesen üldögélhetek, nem úgy, mint az emberek nagy része a rohanó világban, akik keresik az élvezeteket és nem találnak mást a fáradtságon kívül, mert nem képesek így kilépni a világból.
A csend a sokrétű időtöltés, amely gondolatokat ébreszt most is bennem és örömet, hogy ezt élvezhetem. Bár néha kedvem lenne rohangálni, gépezni, lányokkal-, családdal-, haverokkal lenni, de nem sokszor jut eszembe a csend, aminek már a puszta léte; ha már van az érték, mert ebben a világban az egyszerű dolgoknak is lehet örülni, mert a bonyolultabbak fejfájást okozhatnak. Sok ember a hasznát nézi csak mindenből, de ezt nem szabadna, ha csak mi élvezzük a munkánk gyümölcsét. Mert az önzőség és a pénz egy méreg, ami elveszi az ilyen csöndes pihentető, relaxáló órákat és ad helyette viszályt, és mérget. A pénzhajhászás a világ pusztítása is, mert az emberben megvan a „létrára mászás” és a törekvés hogy minél jobb és jobb legyen; megmérgeződik minden, ami örömet, békét és megnyugvást hozna, ami közelebb vinne az Istenhez, és ilyenkor felejtünk el adni. Mert ha már egy rögeszmés ember változásához csak egy nagy változás elég, mert másképpen nem ébredünk fel a világunkból, ha például más nem szól. Mert én, ahogy most éreztem magam e lelkigyakorlaton, más volt, mint a többi, mert most nem csak a nyár folytatása, és kicsit még az iskola és a szabadság között, hanem inkább a gondolatok és a természet napja volt ez a kettő. Nagyon örültem, hogy ez alkalommal sok idő jutott a szép és jó dolgok meglátására, és ezáltal a rossz és jó jobb megértésére, különbségének és értékeinek, hangsúlyuknak és egymásnélküliségüknek a nagyobb megtapasztalására. Mert nem kell ahhoz jól is és rosszul is élni, hogy a másik oldalt meg tudjuk becsülni, elég, hogy ha élünk és hallunk másokról.
Sasvári Géza remetenapi imája:
Lelkigyakorlat
Az elmúlt 2 nap legérdekesebb témája számomra a békefenntartás volt. A mai világban boldog az az ember, aki békességre talál! A békefenntartó szervek, mint pl. rendőrség és katonaság mind a békére törekednek, ám milyen béke az, amikor a tüntetőket erőszakos módszerekkel szétoszlatják a rendőrök vagy olajért gyilkolják meg a hazájukat védő ellenállókat a katonák .
Milyen béke lesz ezután a tüntetők v. ellenállókban?
-Valószínűleg ez még nagyobb haragot szít ott legbelül. Talán ezért is csak beszélni lehet a világbékéről.
A békét mindenkinek magában kell megteremtenie , mert azt helyettünk más nem tudja !
Köszönöm Uram ezt a lelkigyakorlatot és add ,hogy a következő is ilyen jó legyen !
Nagy-Székely Bátor remetenapi imája:
Szerintem az lenne a jó,ha nem csak a rekollekción, hanem utána, sima hétköznapokon is oda tudnánk figyelni Istenre, egymásra, magunkra, és megpróbálnánk alkalmazni azokat a dolgokat, amikről ezen a hétvégén beszéltünk, amiket a lelkigyakorlat alatt megértettünk. Ha megpróbálnánk adni, békét teremteni, és mások számára kicsit jobbá tenni a világot.
Ható Ákos remetenapi imája:
Köszönöm, Uram, ezt a rekollekciót, hogy sokat tanulhattunk a szelídségről és a jámborságról vagy az adakozásról. Segíts Uram, hogy mindig tudjak segíteni az elesetteken és észrevegyem, ha valakinek segítségére van szüksége. Amen
Hidász Ciprián remetenapi imája:
Az elmúlt 1-2 nap jó alkalom volt arra, hogy kicsit elgondolkozzunk azon: mit jelent adni vagy megosztozni, és mit jelent segíteni a másiknak. Reméljük, hogy ami ma még csak szép gondolat, holnap gyakorlatban is menni fog!
Kiss Dömötör remetenapi imája:
Én azon gondolkoztam el legjobban,, hogy az emberek mennyire csak saját magukkal foglalkoznak és csak a saját karrierjük építésével foglalkoznak még akkor is, ha nincsen családjuk és csak a pénz foglalkoztatja őket.
Dobolyi Mátyás remetenapi imája:
„Buda-imázs, mondd csak, hogy a pesti más..!”
Istenem, Te tudod, hogy az embert nem a külsőségek, az anyagi javak vagy a szerencsés adottságok emelik a magasba.
Add, hogy ezt végre mi is észre vegyük, és rájöjjünk: a fontos dolgokat belül kell keresni.
„Mindegy a szereped, a lényeg a szeretet…”
Tudod azt is, hogy sajnos az egyik legszebb öröm a káröröm.
Add, hogy előbb a jót, az értéket lássuk meg társainkban, s ne csak a hibáit.
„Intelligens mosóporral íratom a diplomamunkámat.”
Uram, Te látod leginkább, milyen vészesen halad le a lejtőn a mai már-már elfajzott társadalom.
Nyisd fel az emberek szemét, add, hogy a világ még időben tudjon megtorpanni a züllöttség és fertő szakadéka előtt!
Vigyázz rájuk és segítsd meg a családomat, a barátaimat és mindenkit, akit szeretek!
Vezess minket, ha a földi lét ingoványain nem találjuk a helyes utat!
Dicsőség a magasságban Istennek! Ámen.
Csajkó Károly remetenapi imája:
Istenünk!
Hálát adunk neked ezért a két napért!
Köszönjük, hogy erős kézben tartottál bennünket.
Kérünk, mutasd meg a világnak, hogy a kapzsiság nem a jó út!
Kérünk, segíts nekünk, hogy mint a méhek, mi is rossz érzés nélkül tudjuk a közösbe adni azt, amiért egész életünkben dolgozunk.
Add, hogy tudjuk a krisztusi eszközöket használni, értelmüket megtartva továbbadni.
Add, hogy tudjuk kinek kell adni, és hogy felismerjük azt, hogy ki szorul segítségre.
Add, hogy egy társaságban ne legyenek olyanok, akik a másik kapzsisága miatt kapzsik lesznek.
Segíts azoknak, akik segítenek másokon a Te nevedben!
Adj nekik hosszú boldog életet!
Ámen
Miért mérgezi a pénz az emberek életét?
Szerintem a pénz a világ legmocskosabb dolga. Pénzért bárki bármire képes. Valaki, még ha nem is önszántából, de kiáll cédának az út szélére, ezzel önmagát alázva meg, valaki elmegy bankot rabolni, s mindezt csak a pénzért! Egy idős hölgyet agyonvernek az utcán azért a pár ezer forintjáért? Milyen világ ez?! Kegyetlen! Ezen változtatnunk kell!
„Köszönöm Uram, hogy olyan családba kerültem, ahol megtanítottak bánni a pénzzel, ahol nem engedtek elkallódni, hogy a pénzt drogokra költsem. Köszönöm Uram, hogy olyan baráti körbe kerültem, ahol jól érzem magam! Amen!”
Szamosi Koppány remetenapi imája:
Engem ebben a két napban az gondolkoztatott el legjobban, hogy milyen szinten anyagias világban élünk. Már sokszor gondolkoztam rajta, de most talán a legkomolyabban. Ha magamra is nézek, látom, hogy nekem is a pénz körül jár az eszem. Bár azt hiszem, a legtöbb ember így van vele, hiszen a mai világban pénz nélkül nem lehet megélni. Mindig kell venni egy új ruhát, játékot… Azt hiszem, hogy az emberi természet részéhez tartozik az, ha van egy új, jó biciklim (…), akkor kell egy másik, ami még jobb. És ezenfelül is a pénz utáni vágy bármilyen gaztettre képes. Uram, kérlek adj gyógyírt a világ egyik legnagyobb problémájára, a kapzsiságra, arra hogy az emberek ne csak magukkal törődjenek, hanem segítsék egymást.
Csernyik Zsombor remetenapi imája:
Miért és hogyan mérgezi meg a pénz az életünket?
A pénz egy elengedhetetlen dolog az életünkben. A túlzott hajkurászása azonban tönkre is teheti azt, amiért addig dolgoztunk. Amikor az ember többet akar, mint amennyire ténylegesen szüksége van, kapzsinak nevezzük. A kapzsi ember mindent megtesz, jelen esetben, minél több pénzszerzés érdekében. Ezen az úton haladva pedig képes átgázolni mindenkin, és képes mindenkiből az utolsó centet is kifacsarni. Ennek következtében elveszti a meglévő barátait, újakat szerezni nem tud, mert egy ember sem marad meg mellette. Ezzel a hozzáállással családalapításra sem ideje, sem esélye nem marad. Az ilyen ember az élet semmilyen területén nem talál boldogságot.
Mindannyiunknak fel kell tennünk a kérdést: Megéri?
Mindannyiunknak fel kell tennünk a kérdést: Megéri?
Örülök, hogy ez a rekollekció megtanított, hogy számtalan fontosabb dolog van az anyagiaknál.
Lei Csongor remetenapi imája:
Kiből lehet kapzsi és zsugori vagy nagylelekű adakozó??
Szerintem abból lehet zsugori és kapzsi, akit a szülei úgy „neveltek”. Ezalatt azt értem, hogy csak úgy az ölébe pottyant minden zsebpénze, és mindent megkapott, mindent amit akart.
A gyerekek mindent a szülők példájára próbálnak végezni, ebből következik, hogy ha a szülők adakozók, akkor a gyerek is nagyvalószínűséggel az lesz.
Reményi Márton remetenapi imája:
Szerintem a gazdagság nem ugyanúgy hat az összes emberre. Van olyan gazdag ember, aki gazdag és még többet akar, de van olyan is, aki gazdag és adakozik. Nyilván minden ember arra gondol, hogy ő majd gazdag lesz és mindent megengedhet magának. Ha gazdag vagy és mindent megengedhetsz magadnak, akkor az életed tönkremegy, nem lesznek rendes barátaid, csak érdekbarátaid. Viszont ha azt a sok pénzt jó célokra fordítod, az életed is megjavul, és jó érzés tölt el téged, hogy embereken segítettél és megjavítottad az életét.
Horváth Krisztián remetenapi imája:
A lelkigyakorlat megajándékoz minket egy olyasféle nyugodtsággal és csenddel, a mai világban egyre kevesebb ember számára adatik meg. Az a pár nap, amit csendben és nyugodtan töltünk, felfrissít mindenkit és utána új hozzáállással tudunk nekikezdeni a dolgainknak. A lelkigyakorlat leoldja a feszültséget és helyette tiszta tudatot és lelket ajándékoz, hogy mikor visszatérünk a világ nyüzsgő és nagy iramot diktáló forgatagába, újult erővel tudjunk tovább haladni utunkon.
Köszönöm Uram, hogy csendet, nyugalmat biztosítottál és hogy József atya is eljött, és megosztotta velünk véleményeit. Amen
Balázs Péter remetenapi imája:
Az a gondolat, hogy a szeretetnek 3 fajtája van, eddig meg se fordult a fejemben. Azt hittem van a szeretet és minden más ebből kővetkezik. De az atya szerintem meggyőzően és szórakoztatóan adta elő a gondolatait. És valóban, nem lehet valakit anélkül szeretni, hogy például ne aggódnánk érte. A leginkább foglalkoztató kérdés mégis inkább az, hogy meg lehet-e oldani a világ gondjait krisztusi módon. Szerintem erről már lekéstünk. Az utóbbi 150 évben olyan eszmék és ideológiai törekvések voltak, amelyek meggátolták a békét és összhangot. Az emberek már azt gondolják, hogy a fegyvereket csak a még nagyobb fegyverek győzik le. Ehhez a pokoli színjátékhoz az aláfestő zene a tankok és repülőgépek bombázása és a pokolgépek morajlása. De nem csak katonák esnek el, hanem ártatlanok is. Ezen a helyzeten már tényleg csak a csoda segíthet, hisz nincs az az ékes szólású prédikátor, akinek becsmérlő szavait a terroristák ne néhány golyóval honorálnák. Tehát itt már senki sem segíthet, hisz „Ki kardot ránt, kard által vész el”, de aki nem fegyverkezik nincs esélye védekezni.
Tóth Mihály remetenapi imája:
Visszajöttem Pannonhalmára egy jó hosszú szünet után, és másnap arra keltem hogy az osztálytársaim és én megyünk lelkigyakorlatra. Őszintén azt gondoltam, hogy olyan lesz,t mint a múlt évi, de nem így volt. Új témákat vettünk át, a lelkünk mélyébe merültünk. Igen merültünk. A végén úgy éreztem, megtanultuk azt, hogy ebben az évben, meg a jövőben hogy lehetünk becsületes Bencés diákok.
Számomra egyik téma, ami nagy nyomot hagyott rajtam az volt, hogy „a legkisebb emberből lehet nagy.” Azt eleve tudtam, hogy bármit el lehet érni, ha nagyon szeretnénk, bárhol vagy és bárki. Az volt a nagy kérdés számomra, hogyan tudjuk megtartani a becsületünket aközben, hogy mindezt csináljuk. Vannak olyanok, akiknek a nagyság azt jelenti, hogy népszerű, sikeres, hogy ki van fejlesztve a talentumai, és ki tudja használni kiváló helyzetekben, bátorság, okosság, és az is lehet, hogy valaki el tud érni sok mindent életében kicsi erőfeszítéssel. Úgy érzem mindez nagyság. Minden emberbe van egyféle nagyság, csak meg kell találni hogy mi.
Minden jót amit teszünk másoknak és magunkért, az a Jó Istentől származik, és rosszat tennénk, ha nagyságunkat, amire mindenki képes, nem használnák ki. Az hogy élünk, a legnagyobb nagyság. Mindenkinek van egy küldetése, amit a Jó Istentől kapott, és az is egy nagyság, ha végre tudjuk hajtani.
Történelemben a nagy személyek között voltak olyanok, akik először báránykák voltak és utána lettek majd oroszlánok, de nekik is szembe kellett nézni a kötelességgel. Vannak olyanok, akik nagynak tettetik magukat, pedig csak kis emberek, és vannak olyanok, akik hátrahúzódnak, és onnan intézik a dolgokat. Valójában ők a nagyok, és nem az aki tetteti. Megtanultam, hogy a becsület vezet az igazi nagyságra, meg a kitartás.
Báthy Bence remetenapi imája:
,,A pénz miért, hogyan mérgezi meg az életünket!,,
Ez a szó, hogy pénz, a mai világban nagy úr. Akinek sok pénze van, az szinte mindent elérhet, szóval a pénz nagyhatalom, szinte mindent meg tud vele az ember csinálni /tenni.
Két héttel ezelőtt mielőtt, visszajöttem volna Pannonhalmára, találkoztam a barátommal, aki épp ott nyaralt hozzánk nem messze egy közeli nyaralóban. Mondhatom elég jól élnek Budapest egyik külterületén, de most pontosan nem emlékszem, hogy hol, de most nem is ez a lényeg. Amikor ott volt nálunk, akkor életemben először rajta vettetem észre ezt, hogy a ,,pénz megmérgezi az életünket,,. Mert láttam rajta, hogy a lelki világa nincs teljesen rendben (felnőtt emberről van szó). Tegnap, amikor ezt a témát boncolgattuk rekollekciónkat vezető atyánkkal, akkor előjött ez a példa nálam is, és persze mindenki felhozta a maga példáját. Ezzel egy nagyon fontos dolgot tanultam meg tegnap, hiába van az embernek sok pénze, ha nincsenek barátai, akik kedvelik, szívesen keresik a társaságát, és szívesen lógnak együtt vele szabad idejében, akkor szerintem élete nagy részében nem lesz boldog és nem élhet teljes életet. Viszont ismerek olyan embert is, akinek ugyan van pénze rendesen, ő is egy barátom, de mellette sok barátja van, és mindig számíthat rájuk, ott van a családja, akivel szeretetben és békességben tud együtt élni, és nem vág fel a pénzével, magyarul egy tisztességes ember.
Egyszóval a pénz nagy úr, nagyon könnyen megrészegít, elcsábít. Egy ember életében hiába van sok pénz, ha nincs mellette szeretet, béke és nyugalom.(Erre csakis a szeretet lehet az orvosság, meg persze a barátok).
Fehér Péter remetenapi imája:
Hogy valaki mikor lesz kapzsi és hogyan bánik azzal amilye van?
Azt mindig először a szülőktől látja. Hogy milyen nevelést kapott és milyen emberek között élte a gyerekkorát. Amit gyerekkorában tanult az ember azt általában felnőtt korában sem felejti el. (Így olyan lesz a gyerek amilyen a szülő). Szerimtem a szülőktől függ a gyerek viselkedése.
Udvardi Miklós remetenapi imája:
Engem már az atya személye is megfogott.
Nem úgy adta elő a dolgokat, hogy „a szeretet, a béke!!”
Szívhez szólóan, és érthetően, amik a maga életéből merített ihletekkel voltak megfűszerezve.
Az adakozás és a szeretet témából, szerintem, egy fontos dolgot szűrtem le, hogy tanáraink mennyi mindent tesznek értünk, mi meg nem viszonozzuk semmivel, sőt ha több mindent megengednek, még ki is használjuk. Reggel 6-tól este 11-ig velünk vannak és nem a családjukkal. Az embertársi szeretet részt, szerintem nem mindenki értette meg, mert ebbe beletartozik a megbocsátás, és az hogy nem gúnyolódunk. Ezt, szerintem, csak néhány ember tudja megvalósítani: Csernyik Zsombor, Milbik József, Tamás Ambrus, és Perjés Márton.
Szerintem jól sikerült a rekoillekció és tartalmasan telt.
Perjés Márton remetenapi imája:
Ez a csend egy egész érdekes dolog, ha ki tudom szűrni a favágók zaját, akkor egész érdekes dolgok jutnak eszembe. Olyanok, amin biztos nem gondolkodnék csak úgy…… Ebben a csendben tudtam foglalkozni a rekollekció témájával. Elgondolkoödtató dolog az, amit a beszélgetésen hallottunk a három szeretetről.
,,Kérlek istenem add hogy megértsük mit üzensz nekünk, és kérlek segíts nekünk megtalálni a tanévben a helyes utat!”
Szabó Péter remetenapi imája:
Köszönöm, Uram, ezt a rekollekciót! Köszönöm a csendet, amely körülvehet minket, és ezáltal jobban megismerhetjük a világot és önmagunkat. Add, hogy minden ember rájöjjön, mi a csend igazi lényege! Add, hogy az emberek tudjanak szívből adni egymásnak! Istenem, adj erőt és kitartást ehhez a hosszú tanévhez! Vigyázz családjainkra, szeretteinkre, mert ők a legfontosabbak nekünk a világon! Amen
Freye Márk remetenapi imája:
Mi kell ahhoz, hogy jó adakozók legyünk?
Először azon gondolkoztam el, hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből jó adakozó legyen. Arra jutottam, hogy kell hozzá: szülői és közösségi nevelés. Persze attól is függhet, hogy milyen társadalmi csoportban született valaki.
Végül arra jutottam, hogy ezt mind a gyerekkorban lehet megkapni. Csak egy dolog van, ami ezt meg tudja változtatni: egy olyan esemény, ami megdöbbent vagy rádöbbent valamire.
Domonkos Balázs remetenapi imája:
Köszönöm, Istenem, ezt a rekollekciót, és kérlek hadd béküljek ki azokkal, akikkel összevesztem! Azoknak is segíts, akiknek valamiféle gond van a családjukban, mielőbb oldódjon meg a probléma, vagy ha beteg, mielőbb gyógyuljon meg. Jó volt ez a két nap, segített nekem, hogy jobb barátságokra tegyek szert! Remélem ez az év is jól fog sikerülni.
Filep Dániel remetenapi imája:
Bár ez eddig nem tűnt fel, de az erdő nekem le tudja vezetni a feszültséget. Erre akkor jöttem rá, mikor a második beszélgetés volt, és Miklós állandóan közbeszólt. Köszönöm az atyának hogy megmutatta milyen egy elmebeteg közösség a képek alapján, és hogy ők is lehetnek jó emberek a betegségük ellenére is. És bizony jó érzés volt kiszabadulni Ph.-ról így suli kezdés „előtt” és felfrissülni teljesen.
Köszönöm, Uram, ezt a két napot, a túrával és minden nevetésével. Köszönöm, hogy egy jó és kedves atyát ismerhettünk meg, aki vezetett minket és mesélt nekünk. Köszönöm, hogy ezáltal az osztály még összetartóbb lett és kérem, hogy segíts továbbra is ebben! Kérlek, segíts mindenkinek és adj erőt a biciklitúrához hazafele és az utána következő iskolai nehézségekhez, tanuláshoz, dolgozathoz hogy mindenki eredményesen szerepelhessen ebben a tanévben.
Ámen!!
Koch Péter remetenapi imája:
Az fogott meg a legjobban, amikor az erdőben kirándultunk. Amikor egy kicsit visszavonultam, és a sor végéről hallgattam a természet csendjét. A természetben minden harmóniában van mindennel, az emberek között manapság már más az értékrend. Az emberek között felborult minden, mint amikor az erdőt kivágják. Mert amíg az erdő él, él vele minden, ami hozzá tartozik. A falevelek lehullanak, az öreg fák kidőlnek, a növények termést hoznak, új fák nőnek fel, az állatok kicsinyeiket nevelik fel. De ha kivágják őket, elpusztul minden. Az állatok elvándorolnak, vagy éhen halnak, lelövik őket, a talajt lemossa az eső. Lassan csak kopár sziklák és sár, vagy por marad az erdő helyén. Az embereknél a fák kivágása a pénzhez hasonlít. Az emberek csak a pénznek élnek. Megszakadnak a kapcsolatok, ellenségek lesznek a régi barátokból, vannak, akik ölni is képesek érte. A pénz elmossa az értékeket, amik olyan fontosak voltak, mint az erdőnek a jó föld. Az emberek lelke olyanná válik, mint a föld, ahol hajdan erdő állt: kopár, sziklás vidék, üresség porral-sárral...
Milbik József remetenapi imája:
Rekollekció
Fenyőfőre érkeztünk elcsöndesedni, lelkünket építeni. Fontos, meglátásom szerint, hogy életünkben legyenek ilyen alkalmak, mikor megnyugszunk, és talán egy kicsit jobban tudunk egymásra figyelni.
Szombaton a Bakonyba indultunk túrázni. Lelki vezetőnk a péri plébános atya volt, témánk pedig a szeretet parancsa. Ezen belül számos nagyobb ágazatot érintettünk, melyeket az atya saját példáival szemléltetett mindnyájunknak. Engem legmélyebben a békesség és a békességteremtés ragadott meg. Nem is lehetne alkalmasabb helyen erről elmélkedni, mint a bükkösök, fenyvesek, tölgyesek rengeteg között, hol aranyos kismadárkák csiripelnek és a szorgos méhekkel együtt serénykednek. A természet egy olyan , melynek szigorú törvényei és szabályai vannak, s azért él, mert alkotói, alkotóerői egyensúlyban vannak, nem keresik a kibúvókat, szó nélkül teljesítik a kötelességüket. Persze lényegesen könnyebb stiklízni, sunnyogni, de véleményem szerint ezek nem vezetnek sehová, mivel ilyenkor az ember nyugtalan, fél a lelepleződéstől, a lebukástól, egyszóval az igazságtól. Abban a korban vagyunk, mikor mindenki keresi a helyét, kérdezgeti magától, mire született, s ez rengeteg időt visz el, általában hosszú távú eredmény nélkül. De kérdem, miért csupán magunkat vallatjuk? Nyáron többek között John Main Szótól a csendig c. meditációs könyvét olvastam, mely leírja, lelkünk békére, biztonságra vágyik, melyet Istennél kaphatunk meg. Számtalanszor hallhattuk Jézusnak azt a tanítását: "Ő bennünk és az Atyában is jelen van, ezáltal mis az Atyában vagyunk." Első hallásra egyszerű logikai futtatásnak tűnik, de nekem egy idő után felfoghatatlanná vált. Akkora pörgésben élünk, hogy sokszor nem figyelünk arra, másnak kellemetlenséget, zavart okozunk, gátlástalanul átgázolunk embertársainkon, egyúttal a pozitív érzelmek távol maradnak tőlünk, s ebben a szituációban nem foghatjuk fel Jézus szavait. Persze kevesebb energiát , koncentrációt igényel a patvarkodás, mint a béke, a bizalom teremtése. Szerintem mindnyájunkat megnyugvással tölt el, ha egy rendkívül tiszta tekintetű emberrel találkozunk, Belőlem ilyenkor minduntalan kibuggyan a kérdés, én mikor érhetem el ezt az állapotot? Ha elcsendesedünk, s hallani próbáljuk Isten bennünk suttogó szavát, s hagyjuk kibontakozni, rájövünk, szándéka van velünk, feladatot adott, melyet teljesítenünk kell. Ha eddig eljutunk, semmiféle gyerekes ugratás nem sérti öntudatunkat, mert tudjuk, valaki mindig vár és bármikor kész befogadni bennünket, mivel értékesek vagyunk számára.
Nekünk csupán hagynunk kell, hogy szava gyökeret verjen bennünk és el kell tudnunk engednünk némely világi dolgokat, bármennyire fájjon. Ám szüntelenül biztasson bennünket Jézus ígérete: százszoros jutalomban részesül az a Mennyek országában, ki Őt követi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése