Felújítás

Húsvét után megkezdődött a pannonhalmi bazilika felújítása (régészeti feltárás, rekonstrukció, restaurálás, átépítés).

Harangszentelés (Pér)

Húsvétvasárnap a péri szentmisén harangszentelés is volt.

A kápolnát (Fájdalmas Szűzanya-kálváriakápolna) - mely a háborúban elvitt harangja helyébe most kapott újat - még ősszel szentelte újjá Várszegi Asztrik főapát.

Krisztus feltámadott

Jn 20,1-9

Az üres sír

 ¹A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették." ³Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. ⁴Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot ⁷meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.

Nagyszombat

Nagypéntek

Jn 18,1 - 19,42

Jézus elfogatása

¹Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. ²Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. ³Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. ⁴Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?" ⁵"A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. ⁶Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak. ⁷Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. ⁸Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el." ⁹Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál." ¹⁰Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. ¹¹Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"

Jézus Annás és Kaifás előtt

 ¹²A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. ¹³Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap, ¹⁴ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért." ¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára, ¹⁶Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. ¹⁷A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte. ¹⁸A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. ¹⁹A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust. ²⁰Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. ²¹Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam." ²²E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a főpapnak?" ²³Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?" ²⁴Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz. ²⁵Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok." ²⁶A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben." ²⁷Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézus Pilátus előtt

 ²⁸Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. ²⁹Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: "Mivel vádoljátok ezt az embert?" ³⁰"Ha nem volna gonosztevő - felelték -, nem hoztuk volna eléd." ³¹Pilátus szabadkozott: "Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!" De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk." ³²Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg. ³³Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" ³⁴Jézus ezt felelte: "Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?" ³⁵"Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?" ³⁶Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való." ³⁷Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" "Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra." ³⁸Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "Én nem találom semmiben bűnösnek. ³⁹De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?" ⁴⁰Erre újra kiabálni kezdtek: "Ne őt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
¹Erre Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta. ²A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. ³Aztán elé járultak, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Majd arcul ütötték. ⁴Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek." ⁵Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" ⁶Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek." ⁷De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!" ⁸Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. ⁹Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: "Honnan való vagy?" Jézus nem válaszolt neki. ¹⁰Pilátus kérdőre vonta: "Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?" ¹¹Jézus csak ennyit mondott: "Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne."

Jézus halálra ítélése

 ¹²Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!" ¹³E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. ¹⁴Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek, a királyotok!" ¹⁵De újra elkezdtek ordítani: "Halál rá! Halál rá, keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk!" ¹⁶Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.

A keresztre feszítés 

Ezzel átvették Jézust.

 ¹⁷Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. ¹⁸Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. ¹⁹Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!" ²⁰A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. ²¹A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: "Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok." ²²De Pilátus azt felelte: "Amit írtam, azt megírtam!"

Sorsot vetnek Jézus ruhájára

 ²³Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. ²⁴Ezért megegyeztek egymás közt: "Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen." Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.

Jézus anyja

 ²⁵Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. ²⁶Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!" ²⁷Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

Jézus halála

 ²⁸Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: "Szomjazom!" ²⁹Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. ³⁰Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

Megnyitják Jézus oldalát

 ³¹Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. ³²El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. ³³Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem ³⁴az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. ³⁵Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. ³⁶Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjétek!" ³⁷Vagy egy másik helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."

Jézus temetése

 ³⁸Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban -, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. ³⁹Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. ⁴⁰Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. ⁴¹Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. ⁴²Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

Nagycsütörtök

Jn 13,1-15

A lábmosás

 ¹Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. ²Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. ³Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. ⁴Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. ⁵Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. ⁶Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!" ⁷Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted." ⁸Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem." ⁹Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter. ¹⁰De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." ¹¹Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." ¹²Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, mit tettem veletek? ¹³Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. 

Nagyhét

Virágvasárnap

Szerenád és ballagás

Dömötör egy versenyükről ...

A körzeti bajnokságon a nevéből is adódóan a körzeti iskolák indultak mint például Écs,Nyúl,Táp és hasonló. Ezt a versenyt elég simán megnyertük mindössze 12 ponttal (a csapat pontjai úgy jönnek össze hogy a beérkezési sorrendet adjuk össze) a sorrend Báthy Bence 1. Kiss Dömötör 2. Topa Lukács 3. Hunyadi Gergely 6.

Az első két csapat jutott tovább a megyei döntőbe, amit Győrben rendeztek. Ehhez nem kell sok magyarázat, egyértelmű Győr-Moson-Sopron megye körzeteiből a továbbjutó csapatok jutottak ide. Ezt már egy kicsi nehezebb volt megnyerni itt 54 pontot szereztünk a másodiknak pedig 59 pontja lett, és így bejutottunk az országos döntőbe, amit Gödöllőn rendeztek. A várakozások nem voltak túl nagyok, ezzel szemben egy elég előkelő eredményt, a 3. helyet sikerült megszerezni.
Az országos döntőben 4000 métert kellet futni a körzetin, a megyein pedig 3000 m volt a táv. Ezenkívül voltunk még egy Katalikus Iskolák Országos Versenyén, amit szintén megnyertünk, ezt Ballasagyarmaton rendezték.  Tömören ennyi lenne az egész. Bácsinak nagy köszönet hogy felkészített minket!

 Kiss Dömötör

Futás

Futott tegnap az ország diáksága Gödöllőn. Persze nem mindenki, de a megyei elsők, a legjobb iskolák futói valamennyien: atléták, triatlonosok, sok sok igazolt versenyző, és amatőr lelkes futó állt rajthoz, hogy megmérkőzzenek a győztesnek járó babérkoszorú reményében. Évente egyszer kerül sor ilyen megmérettetésre, immáron több évtizede a gödöllői repülőtéren.

Iskolánk futócsapata mindhárom korosztályban (7-8., 9-10., 11-12.)
megyei bajnokként érkezett a versenyre, hiszen a Mosoni-Duna töltésén  két hete rendezett megyei diákolimpia versenyen nem talált legyőzőre.

Sokat készültek, edzettek legjobb atlétáink, hogy az év legfontosabb napján méltóak lehessenek a korábbi évek hagyományaihoz. És gyönyörűen helytálltak, illetve remekül futottak, hiszen az országban egyedüli iskolaként, mindhárom korosztályban dobogóra állhattak a Török Loránd tanár úr által felkészített  pannonhalmi  bencés   "qpacos" fiúk.

A legkisebbek, a 7-8. osztályos diákjaink serdülő (4. korcsoport) csapata bronzérmet szerzett. A csapat tagjai voltak  Bognár Balázs, Báthy Bence, Kiss Dömötör, Hunyadi Gergely, Topa Lukács.

A 9-10. osztályosok, az 5. korcsoportba tartozó fiúk ezüstérmesek lettek.
A csapat tagjai Benedek Csaba, Hakkel Tamás, Jére Gergely, Kerényi Tamás, Major Mihály.

A legnagyobbaknál, a 11-12. osztályosok, a 6. korcsoport versenyében aranyérmesek, azaz országos bajnokok lettek: Bolváry Ferdinánd Máté,  Hegedüs Márton,  Kaposy Ágoston, Kondorossy Ákos,Vargha Bálint.

Gratulálunk és büszkék vagyunk a kimagasló sikerre! 

 Erdőssy István

Az űrhajózás napja

Jurij Alekszejevics Gagarin (Юрий Алексеевич Гагарин) az első ember a világűrben; – a Vosztok-1 űrhajóval indult 1961. április 12-én Bajkonurból.

KÖLTÉSZET NAPJA (ápr. 11.)

 József Attila sírjáról...

A költészet napja (József Attila születésnapja) alkalmából tegnap felkerestük Radnóti Miklós emlékművét Abda határában.

Lébényi bicótúra

 Vasárnap kora reggel elindultunk, hogy felkeressük a lébényi Szent Jakab templomot. Győrig vonatoztunk, aztán a Duna töltésén eltekertünk Lébénybe. Végig a Szigetközön...

A győri Loyolai Szent Ignác bencés templomban voltunk szentmisén...

 Széchenyi tér (Győr)

 ... útközben néha megálltunk (lányok teniszeztek...)

Majd a Duna töltésén, óriási szélben tekertünk Lébény felé...

 Lébény

A több, mint 800 éves középkori (egykor bencés) templomról sok érdekességet hallhattunk az idegenvezetőtől, aki nagyon megdicsérte az osztályt.

 Szent Jakab apostol plébániatemplom (Lébény)

Hazafelé már a Rábca töltésén tekertünk (hátszélben). Megálltunk Abda határában is, hogy megemlékezzünk Radnóti Miklósról, akit itt gyilkoltak meg 1944-ben. A holnapi költészet napja  alkalmából felolvastuk a Razglednicákat.

"Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen."

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

Győrben még egy kis szabadidőre is került alkalom. Egy fagyi még belefért a napba.

Összesen úgy 65 km-t tekerhettünk, így estére eléggé ki volt ütve mindenki.

Feketevasárnap

Feketevasárnap: a nagyböjt 5. vasárnapja (a húsvét előtti második vasárnap),  a szenvedés idejének, időszakának kezdő napja. Liturgikus hagyomány szerint feketevasárnap a templom feszülteit és a főoltár képét föltámadásig fekete (1965 óta inkább lila) lepellel takarják. A középkorban e böjti lepelre ráfestették Jézus életének v. szenvedésének egy-egy állomását.

Holokauszt-emléknap (ápr. 16.)

Az idei Holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából Ungváry Krisztián tart előadást csütörtökön.
 

IN MEMORIAM...

Orbán Mihály előadása

Az atomtól nem kell félni!
Miért biztonságos a Paksi Atomerőmű?

címmel

Orbán Mihály okl. villamosmérnök (Paksi Atomerőmű Zrt.) tart előadást péntek este.

Tavasz

Vágatlan verzió ...

Összeült az ENSZ BT (még Kína se vétózott), felélesztették a Népszövetséget, jelen volt a SEATO, a NATO, az EU biztosai, a WWF, a Greenpeace, megidézték a Szent Szövetséget ... még a "tizenkét dühös ember" is jelen volt, csak azért, hogy rendet tegyenek... (nemzetközi felháborodásra ... vágatlanul újra...)

Rendhagyó előadás (?)

Nem mindennapi előadásban lehetett része az iskolának csütörtökön. Egy spanyol-amerikai férfi jött el, egy igen megosztó témáról előadást tartani, a saját tapasztalataival vegyítve a beszélgetést. Nehéz volt beszélnie róla, nehéz nekem is írnom róla..

Joaquín José Martínezt fiatalkorában ártatlanul ítélték halálra gyilkosság vádjával. Filmbe illő konfliktus és epilóg; bonyolult volna itt részletezni. Ám ez egy igazi emberi sors, Hollywoodi köntös és köntörfalak nélkül. Igazságtalanul ítélte el a mindenható amerikai igazságszolgáltatás a férfit; a háttérben „talán” hanyagság és/vagy korrupció is „állhatott”. A férfi négy évet töltött a halálsoron, mialatt az idő alatt bármelyik percben érkezhetett volna a kivégző parancs. Ez idő alatt Martínez szabadságáért harcolt több ország kormánya, a spanyol király, II. János Pál. Joaquín José Martínez négy év után szabadult a siralomházból.

Furcsa téma a halálbüntetés. Talán sokunkban dolgozik az a teória, hogy bizony létezhet olyan bűncselekmény, amiért kézenfekvő, hogy halállal lakoljon a tettes. Felmerülhet az is, hogy jobb volna meghalni, mint hogy életünk végéig a börtöncella pár négyzetmétere jelentse a világot. Ezek ellen ott vannak az ilyen gondolatok, hogy senkinek sincs joga, oka, indoka végezni akárkivel, akármiért, akárkinek a nevében/érdekében. (Talán csak Istennek.) Nem foglalok semelyik nézet mellett állást.

Az előadó szívszorító módon mesélt az életéről, a rács mögött töltött éveiről, mély tartalmú gondolatokkal egybekötve. Ott volt rengeteg minden a kimondatlan szavakban, hihetetlenül megrázóan, többek közt az életről, a pénzről, Amerikáról, az egész világról. Nem volt elfogult, a szavai nagyon elgondolkodtattak legtöbbünket.

Joaquín José Martínez ma a halálbüntetés elleni nemzetközi küzdelem egyik vezéralakja.

                                                                                              
Dobolyi Matyi

Liszt-emlékév (2011)

Filharmónia

CSALOG GÁBOR 

ZONGORA

 

Műsor:

Bach:           3 preludium és fúga

a Wohltemperiertes Klavier – ből

Mozart:              C-moll szonáta K. 457

Liszt:           A Villa d' Este ciprusai

Álmatlanul

Gondolatok a holtakról

Sursum Corda

Csendesóra

Csütörtökön José Joaquín Martínez előadásán szinte az egész osztály ott volt. A téma nagyon foglalkoztatott mindenkit, így szombaton még megnéztük Sidney Lumet filmjét: Tizenkét dühös ember (1957). A délutáni csendesóra témájaként is ezt választottuk, és mondhatom, hogy diákjaink többségének igazán jó gondolatai voltak.